2011.12.29. 21:10, Petra
Régen, még mielőtt a fotózás lett volna a szenvedélyem, írtam. Írtam én mindent; regényt, kis történeteket. Akkoriban a fájdalom adott elég ihletet az íráshoz. Ha csalódtam valakiben vagy valamiben, leültem írni, és általában ilyenkor születtek a legjobb műveim. Mikor viszont minden a helyén volt, ihlethiánnyal küzködtem, pocsék munkákat halmoztam egymásra.
Épp ma, ahogy a dolgaimat szortíroztam a gépemen, megtaláltam pár művemet. Gondoltam megosztom veletek is. Itt az első;
- Mindig van más választásod! - kiáltotta a lány, ahogy csak tudta, de a zuhogó eső így is jóformán elnyomta, s csak suttogásként hangzott az előző mondata.
- Nem, Kat. Most az egyszer nincs. Ha lenne, tudod jól, hogy megtenném. De nem tudom. - mondta a fiú a legapróbb jelét se mutatva türelmetlenségnek, idegességnek. Pedig szenvedett. Némán szenvedett.
- Te is tudod, hogy van! Tudod jól! - a lány szinte már sírt, arcán a forró könnyekkel keveredett eső folyt le.A fiú sóhajtott. Mindig is tudta, hogy a lánnyal hiába állna le veszekedni, ahhoz ő túl makacs. És ezt szerette benne igazán. Már méterekről sugárzott belőle a tűz, a harcias szellem, az az egészséges önbizalom, amivel a lány egyszerre tűnik egy igazi vadmacskának, de egyszerre teszi őt igazán szerethetőnek. Probálta elhinni, amit a lány mondott neki, de képtelen volt. A szíve mélyén tudta, hogy nincs másik út, amin járhatna.
- Te feladtad. - vágta hozzá hirtelen a lány, teljes nyugalommal
A hangok puskagolyóként érték a fiút.
- Hiszel Istenben? - kérdezte a lány
- Tessék? - kérdezte zavarodottan a fiú - Ez hogy jön ide?
- Hiszel Istenben? - kérdezte a lány akaratosan
- Nem! - kiáltotta a fiú - Mért hinnék? Isten olyan mint a Mikulás. Nincs! Nem létezik! Ő teremtette a Földet , huh? Hülyeség! Ezek a mondák csak arra vannak, hogy a gyenge embereknek is legyen valami támaszuk ebben a világban.
- Tévedsz - mondta halkan a lány - Isten a vezetőnk. Isten mindenben ottvan, ha körülnézel. Itt van a természetben, itt van az esőben, és ott van benned is. De Isten csak olyanoknak ad útmutatást, akik kérik, akik keresik őt. Imával, vagy anélkül, gondolatban, cselekedetben, de keresik! Ha elszántan keresnéd, előbb-utóbb megtalálnád, s a helyes irányba vezetne. Ottlenne veled, mikor félsz, mikor egyedül vagy. Mikor az életed kusza labirintusában fény nélkül maradsz, Ő megmutatja neked a helyes irányt. Elvezet a napfényes rétre, ahol minden megvilágosodik a szemed előtt. De te nem hiszel benne.. Nem akarsz hinni. Így a szerelmünkben se hiszel igazán.
- Tessék? - kiabált már a fiú is - Hogy vagy képes alábecsülni azt, amit irántad érzek? Igazán szeretlek, és ehhez semmi köze Istenhez, meg a hithez meg semmihez. Megvannak a saját dolgaim, amiben hiszek, és az nem az egyház, nem is egy vallás. Sajnálom, hogy így kell megtudd, de én és te különböző emberek vagyunk, különböző múlttal, különböző jelennel s különböző jövővel. Különböző gondolatokkal, érzelmekkel, hittel. Csak egy valami közös bennünk: az elpusztíthatatlan, megmásíthatatlan szerelem, amit egymás iránt érzünk. Tudni akarod, nekem mi a hit? Számomra a hit az, amikor meglátom csillogó gesztenyebarna szemedet , mikor rácsillan a lenyugvó Nap fénye, a mosolyod, ami melegséggel tölt el, a puha ajkad, ami az enyémhez ér, az összes érintés, az összes ölelés, ami eddig a miénk. Ez nekem a hit! Te vagy a hitem! Rád gondoltam, mikor lázasan sprinteltem a futópályán, a versenyen. Ahogy talpammal tapostam a pályát, arra gondoltam, igen, ezt Katért teszem. Neki fogom megnyerni az aranyat, és igen, megnyertem. Alig éreztem már a lábaimat, minden izmom megállásért sikítozott, de én mégsem adtam fel.Miattad.
A lány sírt, menthetetlenül, s hallgatással együtt a fiú nyakába burkolózott. Nem mondott semmit, hisz nem is tudott volna. Heves szívdobogása, amit a fiú is érzett, miközbe átölelte a lány törékeny derekát, mindent elárult.
A fiú és a lány bár akkor találkozott utoljára, szerelmük lángja csak haláluk napján hunyt ki végérvényesen mindkettejük mellkasából. A fiúnak a lány adta a hitet továbbra is az életben, a lánynak meg az a reménysugár, hogy egyszer, mikor a
fiúnak lesz más választása, visszajön hozzá. De nem volt..
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Na de ki is vagyok én? Petra, 17 éves, Tata, nagy szenvedély: fotózás,filmnézés, zenehallgatás, magassarkúk :) sport: kézi, tenisz, könyvmoly, divatőrült, sorozatfüggő: Gossip girl, Sex and the City, Pretty Little Liars, fura, elvont, kiszámíthatatlan, szerelmes , hisztis, makacs, szeretetre vágyó lány. Álmai; bejutni a MOMEra fotós szakra, körbeutazni a világot, s megörökíteni a legkülönlegesebb pillanatokat, nyelveket tanulni, megtalálni a Szőke herceget, blabla.. annyi cipőt venni, amennyit csak lehet, és a legnagyobb álma, hogy boldog legyen.
