Sziasztok! Here we are, az év első napja beköszöntött. Remélem nektek remekül telt a szilveszter, én ezt magamról annyira nem mondhatom el, de már jobb kedvem van. :) Mától él az összes fogadalmam, hát, kiváncsi leszek, mennyire sikerül őket betartani. Főleg a pénz-része elég kétséges, mert most készülök rendelni egy Ice Watchot (vagy kettőt :D), illetve átmegyek plázázni is Tbre, mert vennem kell pár fontos dolgot, ami égetően hiányzik a ruhatáramból.
A fotós projectem is érvénybe lép, remélem fogom tudni teljesíteni hétről hétre. Valószínűleg kiposztolom majd az aktuális képet ide, az oldalra is.
Közérdekű információként még megosztatik, hogy sayra-nak nyílt egy kritikás oldala, ahol kértem az oldalról egy kritikát, és ő ezt meg is írta. Szeretném ezúton is megköszönni neki, ígérem, megfogadom a tanácsait! Amúgy nagyon klassz a lapja, mindenkit bíztatok, hogy kérjen tőle kritikát, mert teljesen szubjektíven, mindennemű elfogultság nélkül fogalmaz. Katt ide!
Hát ennyi lenne, még a nap folyamán jövök pár bejegyzéssel. xoxo!
Szijóó! Nos, jöjjön hát az oldal utolsó, 2011-ben íródott bejegyzése. Mivel ma már nagyon nem fogok géphez ülni, ezért gondoltam megköszönöm nektek azt a kevesebb mint egy hetet, amelyben ellátogattatok ide. Hosszú idő óta nem volt már lapom, kicsit féltem attól, hogy saját magamnak fogom szerkesztgetni, de tegnap meggyőztetek az ellenkezőjéről, mert kereken 119en látogattatok el hozzám. Ez szuper szám, de nagyrészt annak köszönhető, hogy kintvoltam a G-portál portálajánlójában. Ezt szeretném megköszönni nekik is :)
Vigyázzatok magatokra az éjjel, tartsatok mértéket (és az ne a vödör legyen :D), minden jót, jövőre találkozunk, megújult erőkkel! Ezer puszi mindenkinek, Petra
Lehet, hogy a turórudik királya a Pöttyös, de szerény személyem ruhatárában a csíkos uralkodik. Egyszerűen nem tudok betelni a csíkos pulcsikkal. Nagyon nagy szenvedéllyé nőtt ki nálam a csíkos fölső viselete, s ha alaposan összeszámolom 7-8 olyan polóm van, amiben fellelhető a csíkos minta. Van mindenféle színben, de a kedvenc színösszeállításaim a klasszikus fekete-fehér (sajnos ilyen még nincs, de dolgozom az ügyön!), a halványpink-szürke illetve a sárga-szürke.
Mindenképp szeretném még gyarapítani a ruhatáramat csíkos holmikkal, na de milyenekkel?
- szeretnék egy feszülős, lenge anyagú hosszúujjút, ami csíkos (lehetőleg valami pasztell színű), kicsit V alakú kivágással, és a kivágásnál gombos.
- szeretnék egy sötétkék-krém-fehér csíkos kardigánt
- szeretnék egy klasszikus fekete-fehér hosszúujjút, aminek olyan a kivágása, hogy esetleg félvállasan is lehessen hordani
- és persze szeretnék valami csíkos miniruhát, feltehetőleg valami fehér-fekete/sötétkék színben
Na de vajon mért is szeretem én annyira a csíkokat? Nem írnám le, inkább beszéljenek helyettem a képek;
Régen nem szerettem New Yorkot.. sőt, kifejezetten utáltam. Nem tetszett, hogy a keleti parton van, és az se, hogy nagyjából ugyanolyan az idő ott, mint nálunk. Ha Amerikáról volt szó, csak is olyan városok jöhettek szóba, mint a napsütötte Miami vagy az Angyalok Városa. De mikor elkezdtem nézni a Szex és New Yorkot illetve a Gossip Girlt, automatikusan beleszerettem New Yorkba... és ez a szerelem örök. :) Bár még sose jártam ott, de biztos vagyok benne, hogy teljesen magával ragadna, és legalább egyszer szeretnék oda kijutni.
A tegnap megtalált műveim teljesen felvillanyoztak, s úgy néz ki, ismét billentyűt ragadtam, és írtam. El kezdtem keresni az írással foglalkozó oldalakat, mert ebben is szeretnék többet letenni az asztalra, mint szimpla irkálmányok. Így találtam rá a Seeking Creativity oldalra, ahol már az első poszt egy kihívást, egy kreativitást igénylő feladatra bukkantam. A feladatot a link alatt elolvashatjátok, ide csak a kész művemet másolnám be. :)
Hideg, északnyugati szél fúj. Szitálni kezd az eső. A négy sávos úton, amely egy kicsiny körforgalomba végződik, áll a sor. Lassan, komótosan megy előre, hiába dudálnak, tülkölnek a türelmetlen vezetők. Kiáltások, káromkodások foszlányait viszi a szél, kürtöli szerte a városban. A felhők egyenletesen szürkére festik az eget, sehol sem látni egy csöppnyi reményt arra, hogy a Nap előbukkanjon. Egy 50 év körüli, mélyen barázdált arcú, sánta nő sétál el előttem. Rám néz, szürke, élettelen szemével, szája szólásra nyílik, de végül egy gyenge nyögésen kívül semmi nem hagyja el cserepes ajkait. Tovább biceg. A szél hirtelen feltámad, s ismerős illatot hordoz magával. Férfi parfüm ez, amit ha megérzel, életét éppen csak elkezdő, fiatal ifjúra asszociálsz. Minden benne van ebben az illatban, amit ez az ifjú birtokol; újdonsült szabadság, kialakuló felelősségérzet, elszakadás a családi fészektől. Azoknak az illata ez, akik a fiú és a férfi közötti vékony határon készülnek átlépni.
Dulakodás hangja száll végül hozzá, oldalra fordul, s láthatja, ahogy a Parfümös fiúnak egy hatalmasat vágnak az arcába, ököllel. Az ifjú eltántorodik, térdre esik, gyenge kezeit arcához emeli. A bőrdzsekis, kopasz, edzett testű férfi arcán elégedettség nyomai jelennek meg. Gyomorszájon rúgja a fiút, aki most már a földön fekszik. A buszmegállóban mindenki dermedten bámul, de senki sem siet a fiú segítségére. Vannak, akik próbálnak tudomást se venni, mi történik a közvetlen közelükben, vannak, akik noszogatják a barátjukat, hogy menjen oda. És vagyok én, aki oda is megy. Erősen belekarolok a fiúba, aki most védtelen gyermeknek tűnik, s arrébb hozom, nem törődve, milyen trágár szavakkal illet a bőrdzsekis fickó eközben. Leültetem a fiút egy padra, aki egész testében remeg. Nagy nehezen rám emeli zöldeskék szemét, melyből mérhetetlen hálát olvasok ki. Ide nem kellenek szavak, vagy mutogatások. Ő egy pillantásával ki tudta fejezni mindazt, amit ki kellett. Zsebemből előkerül a textil zsebkendőm, melyre gyöngyös betűkkel van ráhímezve a monogramom, s az arcán levő vért törölgetem az arcáról. Arcának jobb fele pirossá vált, s feldagadt; itt érte az ütés. Elgyengülve ül, a padon s velem együtt várja a buszt. Pár perc múlva meg is érkezik, melyre mindketten felülünk. Én a második megállóban leszállok, s arcát a gyorsuló busz koszos hátsó ablakából látom utoljára. Szája egy ’köszönöm’-öt formáz. Bólintottam neki. Legalább őt megmenthettem.
Belles de jour! Ez itt a 8o-clock, a saját kuckóm, melyre olyan dolgok kerülnek feltöltésre, amik érdekelnek, és amit szeretek. Meghatározott témája különösebben nincs, lesz itt minden, könyvektől kezdve filmekig, divaton s fotózáson át. Na de ki is vagyok én? Petra, 17 éves, Tata, nagy szenvedély: fotózás,filmnézés, zenehallgatás, magassarkúk :) sport: kézi, tenisz, könyvmoly, divatőrült, sorozatfüggő: Gossip girl, Sex and the City, Pretty Little Liars, fura, elvont, kiszámíthatatlan, szerelmes , hisztis, makacs, szeretetre vágyó lány. Álmai; bejutni a MOMEra fotós szakra, körbeutazni a világot, s megörökíteni a legkülönlegesebb pillanatokat, nyelveket tanulni, megtalálni a Szőke herceget, blabla.. annyi cipőt venni, amennyit csak lehet, és a legnagyobb álma, hogy boldog legyen.
Amit meg szeretnék nézni;
Casablanca
Manhattan
Bőr, amelyben élek
Annie Hall
A csúf igazság
Kék valentin
Párizs, szeretlek!
A királynő
Fekete hattyú
A zongorista
Greta
Amit el szeretnék olvasni;
F.S. Fitzgerald: Szépek és átkozottak
Edmondo De Amicis - Szív
Margaret Mitchell - Elfújta a szél